Kagome a földön ült.Lábait magához húzte,fejét a térdeire hajtotta,s sírt.Most nem zavarta,hagyta hagy induljanak útnak könnyei,remélte,hogy velük együtt szomorúsága is elszáll.Persze nem így történt...túl könnyű is lett volna.A fejébe repkedtek a gondolatok.Inuyasha kinnt volt Kikyoval,ki tudja mit érez most?Pedig minden olyan jól alakult...a jövőjük...a fiuk...minden olyan tökéletes.De ennyi,mindennek vége, mert újra látta, s bár ő már Sesshoumaruval van Inuyasha őt fogja szeretni >örökre<.

-Kagome.Elmentek.-az ajtó kinyílódott és Inuyasha hangja hallatszódott, amely most kedves s lágy volt (bár ez nem vallott a fiúra).A lány felnézett a hanyoura, aki szembetalálta magát a miko vörösre sírt szemeivel.-Kagome miért sírsz?-arca aggodalmat tükrözött.

-Ne...nem sírok-válaszolta Kagome miközben öklével könnyeit törölgette.

-Aham-húzta félmosolyra száját a fiú,majd a miko mellé ült és úgy folytatta-Szóval?

-INuyasha...te-Kagome érezte,hogy a sírástól keletkezett gömbőc kezd eltűnni a torkából s végre megered a nyelve, ígyhát gyorsan kimondta amit gondolt-te még mindig szereted Kikyot?

-Őszintén szólva...nem-Inuyasha kagome szemébe nézett,azok a borostyán szemek,a lány csak fürkészte őket,nem bírt velük betelni, s ahogy a mélyére nézett, tudta: a fiú nem hazudik.Ámde fejében még mindig nyüzsögtek a kérdések.

-Akkor miért néztél rá úgy?

-Mégiscsak a bátyámmal van!-nevetett a félszellem-ez azért váratlan nem?

-De.-suttogta Kagome.

-Nézd-kezdte a hanyou a lány szomorú arcát látva-Már régóta veled vagyok...és...boldog vagyok így.Ráadásul itt vagyunk a...jövőnkben...és itt minden olyan csodás.A házunk,az életünk...a gyerekünk.Mindent úgy kellene csinálnom,hogy ide jussak...bárcsak tudnám mit tettem a múltban-nevetett, majd újra komolyra fordította a szót és folytatta-Kagome....szeretlek!

-Inu-a lány nem nagyon tudott mit mondani.Meglepte Inuyasha hirtelen jött jókedve,még sose látta ilyen felszabadultnak s most a fiú kimondta a szót,azt a szót amire a lány már olyan régóta várt.Nem tudta mit mondjon..nem talált szavakat,csak egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a fiú nyakába ugrott.Inuyasha szorosan átölelte a lányt s egy nagyot szippantott az "édes Kagome illatból".

-Én is szeretlek-szólalt meg végűl a miko.Majd arcuk egyre közeledett,s szerelmes csókban forrtak össze.

Azon a napon nem foglalkoztak azzal,hogy visszajussanak a saját idejükbe.Remekül érezték magukat.Ezt a napot annak szentelték,hogy együtt legyenek.Csak ők voltak és a pici és senki más.Felfedezték a házukat,sétáltak a közeli erdőben s pihentek a tóparton egy cseresznyefa árnyékában.

------

Inuyasha egy fának dőlve ült, s nézte a tavat ahogy a szél érintésére lágyan morajlott.A kellemes érzést tetőzték a csiripelő madarak s a kellemes nyári fuvallat.Kagome a hanyou ölében ült,a félszellem ölelő kezeivel körbevéve és édesen szunyókált.A fiú ránézett és csodálta alvó kedvesét.Tudta,hogy a mai egy nagyon jó döntés volt.