-Inu...-a szobát egy vékony,kétségbeesett,vinnyogó hang töltötte ki,amely kagométől származott.A lány teljesen össze volt zavarodva,és jelen pillanatban ez a legértelmesebb szó ami tőlle tellet.

-Ezt ne!Kagome ne gyere most nekem ezzel!Inkább szedd össze magad és derítsük ki,hogy mi folyik itt.

-Öhm...-kezdte zavartan a lány-te is úgy gondolod,hogy...Shiro..a..mi..öhm

-Azt...azt hiszem..NEMTUDOM!!-tette hozzá gyorsan-semmit se értek.Azt hiszem az lenne a legjobb ha körbenéznék,te..te meg vigyázz a kicsire.

Kagome csak beleegyezően bólintott.Nem tudta mi tévők legyenek és úgy gondolta legjobb lesz ha rábízza magát a fiúra.De ahogy lenézett a kezében édesen szunyókáló csöppségre,az érzelmek csak úgy kavarodtak benne.Nem tudta hol vannak,és szeretett volna visszajutni a saját idejébe,ráadásul ha minden úgy igaz ahogy gondolják,a gyerek a kezében az övé és Inuyasháé.És ez a gondolat valami kellemes bizsergéssel vonta őt körbe.Arra gondolt,hogyha igaz a feltevésük,akkor ő és Inuyasha végre összejöttek és boldogan élnek.Ennél többet pedig Kagome sose kívánt volna.

Merengéséből egy halk kopogás rázta ki.Majd egy újabb.A hangra a hanyou is kijött a szobából ahol eddig kutakodott.A miko ránézett a félszellemre,aki

bólintott egyet jelezve,hogy nyissa ki az ajtót.A lány engdelmesen megindult,s mikor az ajtót kitárta nagy meglepetésére a barátaival találta szemben magát,Mirokuval és Sangóval.

-Hogy van az én kis unokaöcsém?-indult el a szerzetes fülig érő szájjal a gyermek felé,mit sem törődve a ledöbbent mikoval.

-Miroku,tudod,hogy nem mi vagyunk a kis Shiro unokaszülei.Sesshoumaru az,egyesek inkább őt választják mint minket.-lépett be a szellemírtó az ajtón,majd mosolyogva puszit nyomott Kagome arcára és otthonosan lehuppant egy székre.

-Khe!Sesshoumaru,még mit nem!-horkant fel Inuyasha a név hallatán,teljesen megfeledkezve a helyzetükről.

-Ugyan Inu!Miről beszélsz?Még szép,hogy Sesshoumaru-szerencsére Kagome észbekapott és figyelmeztetően ránézett Inuyashára,hogy az ne feledkezzék meg magáról.

-Öhm,igen,ő-a hanyou próbált visszarázkódni "szerepükbe" de nem volt neki könnyű pozitívan megszólalni,ha a bátyjáról volt szó.-ő a nagybátyja,elvégre mégiscsak a...bátyám.

-Persze,persze-vágott közbe Sango-ezt már megbeszéltük.Inkább meséljetek!Mizu veletek?

-Öhm...-kezdték kórusban-megvagyunk kösz-fejezte be mosolyogva kagome

-És Shiro?Hogy fejlődik?-szólalt meg Miroku

-Jól.-vágta rá a hanyou

-Még szép,hogy jól elvégre a te fiad-nevetett a szerzetes,majd hátbaveregette barátját.Inuyasha csak nézett maga elé,üvegszemekkel.Miroku kijelentésének hála mostmár biztos volt benne,hogy a kicsi az övé,teljesen letaglózott.Kagome is így érezte magát,s bár tudták,hogy nem vehetik észre a többiek,most mégis lefagytak.

-Valami baj van?-kérdezte Sango,a pár arckifejezését látva

-Nem nincs-válaszolt kurtán a miko

-Aham,akkor jó.-Sangon látszott,hogy nem lehet beetetni ezzel-Nah miroku asszem mennünk kéne,minket is várnak otthon a kicsik.

-Igen,igazad van.-cirógatta meg a szerzetes a kicsi talpát-Sziasztok!

-Sziasztok!-miután a páros elment a házban nagy csönd támadt.

-Szóval-szólalt meg végre kagome-Shiro..

-A mi fiunk-fejezte be a hanyou-mivel a kútban változott meg minden..ha jól gondolom a kút egy másik időbe vitt minket.

Kagome nem szólt,csak nézte a gondolkozó Inuyasha képét.A lányba egy kis nyugalmat öntött,hogy látta,Inuyasha újra magára talált.