Reggel tíz óra fele járt az idő.Az emberek már serényen dolgoztak,a nap elfoglalta helyét az égen és bearanyozta a tájat.MIndenki a munkáját végezte,de van aki jobbnak látta,hogy szerelmével lustuljon.

-Inuyasha-Kagome és a fiú az újdonsűlt ágyukban feküdtek.A lány a fiú mellkasán pihentette a fejét,miközben az a miko hajával játszadozott.-mondcsak nem maradhatnánk így örökre?

-Jó lenne-mosolyodott el-de még nagyon sok dolog vár ránk.Azt sem tudjuk,hogy él-e még Naraku,és jóformán semmit se tudunk az életünkről.

-Hát...azt tudjuk,hogy jó,bár...ha belegondolok..talán kicsit túl szép,hogy igaz legyen.

-Talán,de..-nyújtózkodott egyett-megérdemeljük!Emlékezz csak vissza,hogy mennyi ideig járkáltunk Japánban és keresgéltük az ékkövet,megérdemeljük a nyugalmat.

-Hm-Kagome megrántotta a válát,majd négykézláb a fiú fölé mászott,csókot nyomott az orrára és mosolyogva kiment a szobából.

-Hova mész?

-Csinálok reggelit-hallatszott a válasz a másik szobából.

Inuyasha még lustálkodott az ágyban,majd elnyomta az álom.Nemsokára finom illatokra ébredt.Kómásan kimászott a puha ágyból majd kiment a konyhába kedvese után.

-Nagyon jó illata van-szólalt meg végűl,miután pár pillanatig a készülő finomságokat nézte.

-Mindjárt kész lesz-mondta mosolyogva a lány.

Ahogy Kagome ígérte,pár perc múlva már az asztalon illatozott a reggeli,amit a hanyou pillanatok allatt elpusztított.

-Pedig nem is instant tészta-mondta mosolyogva a miko miközben elégedetten nézte a félszellemet

-Micsoda?

-Semmi-nyomott csókot kedvese ajkára-megyek,megnézem Shirot.

-Na,mit csinálunk ma?-fordult a lány a hanyouhoz,fél órával később,mikor már a frissen pelenkázott kicsit tartotta a kezében.

-Mit szólnál egy sétához?-simogatta meg a kicsi arcát a félszellem,aki erre édesen elmosolyodott

-Jól hangzik,menjünk.

Már elég régóta bandukoltak az erdőben,amikor Inuyasha hirtelen megállt és beleszippantott a levegőbe.

-Démon szagát érzem!-szólalt meg végül-Vigyázz a kicsire.-majd kivette a tokjából kardját amely azzonal át is változott.Ebben a pillanatban jelent meg a már előre bejelentett démon.Alsóbrendű démon volt,kígyószerű testtel és vörösen ízzó szemekkel.A szellem nem tétovázott mocskos pofáját kinyitotta s egy szót sziszeget.

-Ékkö-s megindult Kagome felé,miközben szemét le se vette a lány nyakában csüggő teljes Shikon No Tamáról.

-Kagome..-Inuyasha gyorsan a lány és a szörnyeteg közé állt majd kardját a szellemre szegezte és elüvöltötte magát-KAZE NO KIZU!!!

A környéket egetrengető dörrenés rázta meg,a madarak felröppentek a fákról és miután újra látni lehetet a szellemnek már nyoma se volt.

-Jól vagytok?-lépett oda Kagoméhoz a fiú.A lány épp a síró csecsemőt próbálta nyugtatni.

-Igen,csak megrémült.

-Annyit már tudunk,hogy a kisebb szellemek üldöznek az ékkő miat.De...teljes az ékkő!És nem Narakunál van..ez nagyon jó hír.

-Nem is figyeltünk az ékkőre mostanság.-húzta fel a szemöldökét a lány

-Fontosabb dolgaink is voltak-válaszolta Inuyasha mosolyogva,majd átölelte Kagomét és tovább baktattak az erdőben.