A Nap csöndesen bukott alá a hegyek védelmét keresve,és lassan helyet adott a feljövő Holdnak mely büszkén foglalta el tisztjét és ezüstös derengéssel fonta körül az egész világot.Álmosságot hozva a gyermekek szemére,nyugalmat a dolgozó emberek fáradt végtagjainak...de van ahol a nyugtalanság megmarad...

-Már órák teltek el és még mindig nem tudjuk,hogy mi történik velünk!-fakadt ki Inuyasha

-Már tudunk egy-két dolgot-szólalt meg egy halk hang a sarokból.Kagome egy széken ült kezében a szunyókáló Shiroval.

Inuyasha nem válaszolt csak nézte a mikót a "gyermekükkel".Nem akarta beismerni,de jó volt őket figyelni.A kis Shiro mindig azonnal megnyugodott ha Kagome kezébe került,és a hasonlóság is kettejük között teljesen elbűvölte a fiút.

-De nem eleget-tért magához-például azt tudjuk,hogy a kút hozott ide minket,de miért?

-Hmm,mintha régebben mondta volna Kaede,hogy a kút fejlődni fog.

-Igen ezt eddig is tudtuk.-vágott közbe unottan a hanyou és kezével támaszt nyújtott fejének.

-De nekem azt is mondta,hogy a kút segítségünkre lesz,a kérdéseinkben.

-És?-a félszellem egyre feszültebb lett,ahogy a lány közeledett a mondandója fontos részéhez

-És amikor beleugrottunk a kútba te azt mondtad,szeretnéd tudni mit hoz nekünk a jövő...

-A kút a jövőbe hozott minket,hogy segítsen egy kérdésben.-döbbent le a fiú-de..hogy jutunk vissza?

-Azt....azt nemtudom-húzta össze Kagome a szemöldökeit-fogalmam sincs.

-Ez reménytelen!Csak ülünk itt és semmire se jutunk.-ahogy Inuyasha végignézett Kagomán látta,hogy a lány álmos,a kicsi is aludt,és mi tagadás most ő is szívesen lepihent volna.-Menjünk aludni,ma már nem jutunk többre.

-Rendben-a miko felkelt majd elindult a kiságy felé és gyengéden belefektette a picit,aki álmában édesen gügyögött majd az oldalára fordult és tovább szőtte álmát.Kagome elmosolyodott akárcsak Inuyasha,de nem tette volna meg ha nem a lány mögött állt volna,nem akarta,hogy más is lássa tettét.

Mivel az egész házban csak egy ágy volt,a két fiatal kénytelen volt osztozni,lefeküdtek tisztes távolságban egymástól,s megpróbáltak a másikkal nem törődve aludni.Bár ez nem nagyon sikeredett nekik....Mivel az idő nyár fele járt nagyon meleg volt.

-Megsülök-suttogta a lány

-Énis,nyugi!..elegem van-Inuyasha felült és leszedte magáról a két felső kimonót,meztelenűl hagyva felsőtestét-így sokkal jobb-dőlt vissza az ágyra.

-Kössz,én meg süljek meg

-Jól van,na-húzta félmosolyra a száját-vedd fel a felsőm,mégiscsak vékonyabb mint a ruhád.

-Hát az biztos-mosolyodott el a lány is majd elvette a fiútól a kimonófelsőt és kiment a szobából,pár perccel később már a piros öltözékben tündökölve bújt vissza az ágyba.A hanyou egyszercsak megfogta a lány derekát és gyengéden,de határozottan maga fele fordította és átölelte a mikot.Kagome viszonozta a "gesztust" hozzábújt a félszellemhez.

Kora reggel van.A madarak újból elfoglalták helyüket az ágakon,és rákezdtek a szokásos dallamra.A munkások megindultak dolgozni a földekre,fölébredt a világ.

Inuyasha dörömbölésre ébredt,ahogy agya kitisztult felfogta,hogy kopognak az ajtón.Nagynehezen kimászott az ágyból Kagomén keresztűl,majd megindult az ajtó felé.

-Megyek már!-morogta s kitárta az ajtót.

-Nah végre!Szerbusz öcsém-Sesshoumaru volt az és olyan közvetlen volt Inuyashával mint még soha életében,a hanyou előbb megrémült,majd eszébe jutott,hogy ebben az időben ő és a bátyja jóban vannak,bármennyire is lehetetlen ez számára.-rég találkoztunk,gondoltam meglátogatlak,és nézd kit hoztam magammal..Gyere be kicsim.-az ajtóban megjelent Kikyo,Inuyasha csak nézte a lányt és próbálta felfogni,hogy mi történik,Kikyo és a bátyja??!!

Ebben a percben Kagome is bejött a szobába,még mindig inuyasha kimonóját viselte és őt is megdöbbentette a látvány,s persze azonnal a hanyou arcát fükészte.Kagome most az egyszer beismerte magának,hogy féltékeny Kikyóra.Látta,hogy a félszellem teljesen ledöbben és a két látogató nem tudja mi lelte,ezért gyorsan közbeavatkozott.

-Sesshoumaru,Kikyo!Sziasztok!-mosolyodott el,majd mivel a kicsi felsírt kezébe vette úgy nyugtatta majd folytatta-Mizujs veletek?

-Semmi,megvagyunk-Kikyo kedvesen rámosolygott a fiatal "anyára" és a kicsire-csak régen voltunk már itt,gondoltuk benézünk,hogy vagytok.

-Jól tettétek-bólintott Kagome-Mondd csak Inu,te nem akarsz megszólalni?Addig én tisztába teszem a kicsit.

-Öhm..persze..szóval..-kezdte Inuyasha.de kagome már nem hallotta a folytatást.Bement egy másik szobába,a kicsit lefektett az ágyba,megsímogatta arcát,majd összerogyott és elkezdett sírni....